Protektív pszichoszociális faktorok a sztómaképző műtétet követő hosszú távú alkalmazkodás során

Elméleti háttér: A sztóma (mesterségesen kialakított bélnyílás a hasfalon) képzése egy gyakran végzett eljárás a vastag- és vékonybélsebészet során, amely keretében a háttérbetegség kezelése céljából a bél kivezetésre kerül. Mindez hazánkban is alkalmazott eljárás, azonban a sztómával élő személyek műtét utáni alkalmazkodásáról és a megváltozott élethelyzetükben támogatást nyújtó pszichés faktorokról még keveset tudunk. Cél: Jelen kvalitatív, empirikus kutatás célja a sztómával élő személyek sztómaképző műtétet követő, megváltozott élethelyzetükhöz történő hosszú távú alkalmazkodását segítő protektív faktoroknak a feltérképezése. Módszerek: Kutatásunk során a McGill Betegségnarratíva Interjú technikájával vettünk fel interjúkat. Az adatgyűjtésben összesen 11 fő (9 nő, 2 férfi, átlagéletkor 54,7 [SD = 9,62] év) vett részt. Az interjús adatokat a tematikus analízis segítségével elemeztük. Eredmények: Az érintettekkel folytatott interjúk elemzése során számos kódot sikerült elkülöníteni. A kapott kódokat végül öt különböző témába rendeztük, úgymint társas támasz, felsőbbrendű erőbe vetett hit, szakképzett segítség, intraperszonális tényezők, életszemlélet. Az öt témán belül kilenc altémát sikerült azonosítani. Ezekben a témákban jutott kifejezésre a protektív faktorok összessége, amelyről az interjúk résztvevői beszámoltak. Következtetések: A kvalitatív kutatásunk során számos protektív tényezőt sikerült azonosítanunk. A kapott eredmények segíthetik a hazai, sztómával élő populációval kapcsolatos ismereteink bővítését. Az adaptívnak bizonyuló protektív tényezők jobb megismerésével pedig a különböző segítő szakmák képviselői is hatékonyabb támogatást nyújthatnak az érintettek számára. Eredményeink nemzetközi megállapításokkal történő összevetése arra enged következtetni, hogy a feltérképezett tényezők hasonlóak azokhoz a protektív faktorokhoz, amelyeket a nemzetközi szakirodalomban tártak fel.